Jó lenne, így húsvét tájékán, ha elejét vehetnénk a „felesleges” pénzkidobásnak, és a régebbi hagyományok felé kacsintgatnánk.
Mi, szülők, csodálkozunk, hogy gyermekeink – ha nem is ismerjük be – akaratos, követelőző, és amit kap, azt nem megbecsülő kölykökké válnak. Mi vagyunk a hibásak, szülők. Gondoljuk végig, mit is teszünk, ha eljön egy ünnep, legyen szó név- vagy születésnapról, karácsonyról, de megfelelő a húsvét is.
Pénzt nyomunk a gyermekeink kezébe, zsebébe, hogy azt vegyen, amit akar, az helyett, hogy vennénk a fáradtságot, és megtanítanánk örülni a család együttlétének, egy közösen eltöltött ebédnek, és esetleg egy saját kezűleg készített apróságnak.
Belátom, egyszerűbb pénzt dugni a zsebbe, de mi lesz, ha már nem lesz mit dugdosni?!
Mi lenne, ha húsvétkor újra a festett tojás lenne a divat, nem a locsolók leitatása?
Talán nem zárkóznának be annyian, és küldenék el a fiúkat azzal a kifogással, hogy „a lányok nincsenek itthon!”
Kis közösség vagyunk, de az értékeink lehetnek nagyok. Eddig is sok mindent elértünk, vajon ez is menne?